Mi is a boldogság? Pillanatnyi kedélyállapot? Állandó felfokozott eufórikus remegés? Vagy sok apró öröm összeadódása, és kiteljesedése egy boldogságos katarzishoz? Tartós és maradandó, néha szertefoszló, önfeledt?
Müller Péter magyaráz, összegez, egy érett író emlékei ezek, az élet szép pillanatainak egyesítése, gondolatokat sugároz, érzéseket elevenít fel, lélekig hatol, érzékeket simogat, mélységet érint.
Jó érzéssel olvastam a könyvet.
„Azok az írók, akik a példaképeim, mind azért írtak, hogy megosszák velem örömüket."
”Maga az ihlet ott jön létre a művészetben, ahol fájdalma, szorongása vagy keserűsége átvált örömmé.
Dalolni akkor kezd, amikor kaotikusan sötét érzéseit és gondolatait harmóniává oldja a születő öröm élménye.
Ez az öröm persze sokféle lehet. Érzéki, lelki, szellemi, kifejezetten gondolati.
A felfedezett igazság öröme, vagy a szépségben való gyönyörködés.”
„Egónk az, aki boldogtalan. Ő az, aki fél, és szenvedéseit értelmetlennek találja.
Az ember- amíg egójának uralma alatt él- boldog nem lehet!
"A legkisebb boldogságot is akkor éljük át, amikor személyes énünk szorító páncéljából kilépünk.
Ezért mondjuk, hogy önfeledt boldogság!”
„Magános voltam- és mégsem. Csalódott- és mégsem.
Ekkor fedeztem föl azt, amit a híg szentimentális vallásosságomban el sem mertem gondolni, hogy az ember egyedül van! Van egy pont, egy legbensőbb pont, ahová már senki sem jöhet velünk. Ahogy a fogunk csakis nekünk fáj, ahogy lelki szenvedéseinket senki sem tudja átvenni, s ahogy a halál kapuján- bármiféle enyhítő segítséget kapunk innen is, onnan is, végső soron egyedül kell átlépnünk, úgy a legerősebb érzelmi forgószélben csakis önmagunkba tudunk megkapaszkodni!...Ha egyáltalán van bennünk Valaki…egy bizonyos pont… egy szilárd tengely… Az igazi Önmagunk, aki a bajban nem roskad össze, s a szeme akkor is éber és nyitott, ha énünk a legnyomasztóbb álmok és a legsúlyosabb csalódások örvényében jár.”
„Végigmész az utcán- egyetlen arcra nem emlékszel. Konfekcióruhákba bújtatott, konfekció- gondolkodású egyenlények lettünk. Senkisem tart sehová, önmagáról alig tud valamit…a a saját természete ellen élő ember belemosódik az ugyancsak természetellenes aszfalt, beton s kőrengeteg sápadt, szürke színeibe. A lélekölés folyamata az elmúlt száz esztedőben vészesen felgyorsult.”
„…ezek zömmel édeni állapotok… Csendes, szelíd, belenyugvó érzések, átsuhanó csöndek, kis vágyak kielégülése, amolyan jó hozzám az élet állapotok. Úgy hívom ezeket: kis kielégülések és korántsem becsülöm le őket, mert a boldogság minden íze roppant becses érték. Amikor valaki a sorsát csinálja, ezt kapja jutalmul. Átsuhant rajta, hogy jó élni.
Aranykori emléke, Hamvas Béla úgy hívja: idill. Ilyenkor az ember lelke mélyén mosolyogni kezd a gyermek. „
"Oka van annak, hogy azt választottad, ami most történik veled. Tarts ki! Éld végig a magad módján, a legjobb tudásod szerint és meglátod, rájössz az okára."
Richar Bach
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
