Sziasztok!

Szeretem a verseket, idézeteket, bölcseleteket. Néha csak úgy megtetszik valami és akkor sokáig el tudok elmélkedni egy-egy mondaton, szókapcsolaton egy csésze tea mellett...Ezen felül mindig is érdekelt, vajon ki bújik meg, egy-egy szó, gondolat mögött, ki is írta, hogy, s miként élt.
Írókról, költőkről, sorsokról, emberekről olvashattok az Irodalom témakörben!

Hasznos kikapcsolódást kívánok!:-)

 Kezdésnek, Hamvas Béla mottója:

Aki informál, az transzformál ...

Hamvas Béla (1897-1968) a magyar irodalom különös, egyedülálló alakja. Érdeklődése rendkívül szerteágazó területeket ölel fel, mint például a klasszika-filológia, a művészettörténet, a keleti vallások és a szent nyelvek, ezek közül is elsősorban a szanszkrit. Írásai nehezen kategorizálhatók, néha a filozófiához, máskor a kultúrtörténethez, megint máskor pedig a teológiai értekezésekhez közelítenek.

Hamvas nem ismer el semmilyen korlátokat a gondolkodás során, így nem kerüli meg ezeket a nehezebben érthető tanításokat sem: sorra megvizsgálja őket, a leghomályosabb misztikus írásokat is, és kihámozza belőlük azt, ami a szakrális hagyomány hiteles és fontos megnyilatkozása, és ami ezáltal nagyban hozzájárulhat a világ tökéletesebb megismeréséhez.

1897. március 23-án született Eperjesen.
Apja Hamvas József, evangélikus pap, magyar-német szakos tanár, író volt.
1898-ban a család Pozsonyba költözött, ott végezte a középiskolát is. Érettségi vizsgáit követően önkéntes katonai szolgálatra jelentkezett, s tiszti iskolai kiképzésben részesítették. Harcolt az első világháborúban, 1916-1917 között ukrán és olasz frontszolgálatot teljesített, kétszer megsebesült. 1919. novemberében édesapja megtagadta a szlovák hűségesküt, ezért a családot kiutasították Pozsonyból, s Budapestre költöztek.
Hamvas Béla 1919-1923 között a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-német szakos hallgatója volt, 1923-ban a budapesti egyetem magyar-német szakán szerzett diplomát, de tanult a zeneművészeti főiskolán is. 1923-1926 között a Budapesti Hírlapnál, majd a Szózatnál volt újságíró, utána 1927-1948 között pedig könyvtárosként dolgozott a Fővárosi Könyvtárban.

Műveit gyakran Pál Antal álnéven írta.

Házas ember volt, kétszer házasodott. Első felesége Angyal Ilona, akivel 1929 június 11-én kötött házasságot és akitől 1936-ban vált el. Második feleségével, Kemény Katalinnal, 1937-ben házasodtak, ennek ellenére 1940 és 1944 között háromszor hívták be katonai szolgálatra. 1945-ben otthonukat bombatalálat érte, addig írt kéziratai, könyvei megsemmisültek.

 1964-ben másodszor is nyugdíjazták, négy évvel később, 1968. november 7-én pedig agyvérzésben meghalt.

Dóra