Sziasztok!

Mi az, ami egy könyv olvasásakor megérint minket?

Talán, hogy az író gondolatai, közel állnak hozzánk?
Vajon miért érdekel egy ember, aki így vélekedik a szerelemről:

Nem az élvezet volt a célom, hanem a tisztaság, nem a boldogság, hanem a szépség. (Demian)

Gyere nézz be ide, ha többet szeretnél megtudni Hermann Hesséről, életéről, öngyilkosságáról, feleségeiről, könyveiről, ha csak egy szép idézetet olvasnál, ha kiapadt az ihleted misztikus forrása, innét meríthetsz:-)

Élete:

Német író, költő. 1877. július 2-án született, Németországban.
Rendkívül sokoldalú tehetség, és személyiség volt, elsősorban regényíróként ismert, de zenei hangvételű lírája is jelentős. Az írás mellett rajzolt, festett, könyveit maga illusztrálta.

Írói pályája elején a hagyományos költői realizmust követte, a tradicionális elbeszélőművészet, a fejlődésregény híve volt.

Első benyomásom róla, hogy nagyon szépen ír, néha melankólikus, néha lírai, néha megdöbbentő gnosztikus stílusban, mélyérzelmeket kibogoztatva, felszínre hozva.

Aki még nem olvasott Hessétől semmit, elöljáróban ajánlom, hogy a Demiannel kezdje.

Rövid betekintés Hesse tanulóéveibe, mozgalmas életébe, nyughatatlan természetébe. Nem írok sok évszámot, mert azt úgysem lehet megjegyezni:-)

Hesse protestáns lelkészcsaládba született, a család vallásos neveltetésben akarta részesíteni, ezért első iskolája misszionárius iskola volt Báselben.
Ezután a göppingeni gimnázium tanulója, majd felvételt nyert, Maulbronnba teológiai szemináriumba.
A nyughatatlan Hesse, azonban nem bírta elviselni az iskola szigorú légkörét, és innen rossz magaviselete miatt kicsapták, majd megszökött.

Szülei Bad Bollba küldték Blumhardt atyához "kiűzni belőle az ördögöt", aminek Hesse öngyilkossági kísérlete vetett véget.
Stettenbe ment gyógykezelésre, majd visszaköltözött a szülői házba.

Tanult toronyóra mechanikusnak, és egy óragyárban dolgozott, majd 1899-ben visszatért Báselbe, itt segédkönyvtáros volt, majd antikváriumban dolgozott.
1904-től szabadfoglalkozású íróként élt.

Élt Olaszországban, Indiában, Bernben (az első világháborúban részt vett a berni fogolysegélyező szervezet munkájában).Háborúellenes magatartásáért támadták, ezért Svájcban maradt, és 1919-től élete végéig dél-svájci Montagnolában élt. 1923-ban kapta meg a svájci állampolgárságot.