Abe Kobo: A homok asszonya 

Miután feladtam a harcot Robert Merle Malevil című könyve felett, ami továbbra is ott porosodik, ahol hagytam (majd egyszer valamikor átrágom magam az utolsó 100 oldalon)kölcsönkaptam Abe Kobo: A homok asszonya c. könyvét.

A japán próza egyik csemegéje, ami életfilozófiát épít a magányból, a közönyből, a reménytelenségből és kilátástalanságból, azaz a „homokból”, mely mindannyiunk körül létezik, s rajtunk múlik, hogy elsüllyedünk-e benne.

Főhőse egy gimnáziumi tanár, aki lepkehálójával rovargyűjtésre indul, de soha többé nem tér vissza. Egy homokdűnére épült falu férfitagjai foglyulejtik, összezárják a homokkráter mélyén épült házba s állandó munkára kényszerítik. A szinte eseménytelennek tűnő cselekményekben feszültséget teremt, a küzdelem a homok ellen, az életbenmaradásért, a férfi menekülési kísérleteinek drámai leírása. Miközben néha úgy érezzük megállt az idő, addig a férfi gondolatai, napról-napra gyorsan  változnak,  terveket sző a saját menekülésére, majd a falu helyesebb telepítésének ésszerűbb megoldására, de végül rájön, hogy innét nincs kiút. Életének értelme a hasznos munka, hogy kétkezi munkával kiássa magát a homoksivatagból.

Vékonyka könyv, pár napos könnyed olvasmány.

Tanulsága talán annyi, hogy egy ember, aki a  modern civilizációs társadalmak magányosságától megszabadulva, miként éli világát a pusztulásra ítélt semmiben, mert rájön, hogy a magány nem más, mint a kielégítetlen vágyálmok gyötrelme… a végén mégis itt marad e végeláthatatlan küzdelemben, talán örökre…

A könyv után készült egy japán film is...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés