Márai Sándor
(1900-1989) 

Író, költő, újságíró. A gimnázium után a Budapesti Naplónál dolgozott. 1919-ben cikkei jelentek meg a Vörös Újságban, versei a kassai lapokban. 1919. őszén Bécsen át Berlinbe, majd Frankfurtba költözött, hogy egyetemi tanulmányokat folytasson.

1923-ban Feleségével Párizsba költöztek, innen is rendszeresen írt a német lapokba. 1928-ban hazaköltözött.

Nagy hatást tett szemléletére Thomas Mann, és Krúdy Gyula álomvilága. Első igazán sikeres regényeiben a konvenciók elleni lázadás lehetőségeit és bukását ábrázolta. Hitelesen és példás bátorsággal számolt be a nácizmus valóságáról. 1934-ben megjelent élete fő művének, az Egy polgár vallomásainak 1. kötete, s egyszeriben a magyar próza élvonalába került.

Színművei közül a Kalandot a Nemzeti Kamara Színház mutatta be, A kassai polgárokat (1942) a Nemzeti Színház.
Regényei váltakozó színvonalúak. 1942-ben az MTA lev., 1945-től rendes tagja.

A II. vh. utolsó éveit visszavonultságban töltötte, megállás nélkül írta Naplóját (1946). 1948-ban Svájcba utazott, 1957-ben amerikai állampolgár lett. A nyugati magyar irodalom csoportosulásaiban nem vett részt. Utolsó éveit teljes visszavonultságban töltötte.

Önkezével vetett véget életének. Hatalmas hagyatéka meglepetéseket rejthet. Szemléletét a liberális hagyomány hatotta át, szívósan küzdött a polgári életértékek megmaradásáért. Külön fejezetét alkotják életművének Naplói, ezekben fél szemmel már utókorára tekintve értelmezte a művészetet.