Alison Gopnik
Andrew N. Meltzoff
Patricia K. Kuhl: Bölcsek a bölcsőben


A könyv címe nem tréfás és túlzó metafora, hanem mély és komoly analógia, ami a fejlődéslélektan/fejlődéspszichológia mai gyermekképét sűríti magába.
A mű központi tézise, a csecsemő veleszületett elméletalkotó képességgel jön a világra, melynek segítségével a világ különböző területeiről szerzett tapasztalatait koherens rendszerekbe, úgynevezett "naív elméletekbe" szervezi.

A tanulás folyamán, a környezet, a tárgyak, az emberek megismerésével, képes lesz gondolkodni, érezni, következtetni,folyamatosan "átprogramozva" önmagát. Az emberi lénynek anyagi teste és anyagtalan lelke van, az elme nem más, mint "szellem a gépben".
Egy gyermek agya a legkifejlettebb "tanulógép" a legnagyszerűbb elme...ha a tudomány képes lesz megfejteni ennek a bonyolult, komplex rendszernek a titkát, a tecnológia ennek köszönhetően alkalmazza, tovább lesz képes fejleszteni pl. a számítógépeket.
Minden agykutatási eredmény azt mutatja, hogy gyermekkorban tanulunk a legtöbbet, amikor agyunk, és elménk a legnyitottabb új tapasztalatokra, amikor is az agyban kialakuló szinapszisok újulnak, a régiek elhalnak. Olyan ez, mint amikor visszametszünk egy gyümölcsfát, bizonyos ágak növekedését megakadályozzuk, de ettől mások gyorsabban nőnek, elágazódnak.

A könyv igazi érdekes tanulmány, olvasmányos, és közérthető, mely kissé közelebbről enged betekintést, hogyha belépünk a gyerekszobába, kit is látunk a bölcsőben...

Születésünk csak álom s feledés:
Létünk csillaga, lelkünk, mely velünk kél,
Messziről ered és
Véget nem mivelünk ér:
Nem teljesen emléktelen,
És nem egészen védtelen
Jövünk az Istenből, ki otthonunk,
De fénycsóvát vonunk:
Gyermekkorunkban a menny vesz körül!

Wordsworth: Óda: A halhatatlanság sejtelme a kora gyermekkor emlékeiből (Ferencz Győző fordítása)

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés