A FÜRDŐVENDÉG (1923)


Az elbeszélés, banális szóhasználattal élve dögunalom. Kit is érdekelhet egy 40-es éveiben járó, isiászban szenvedő fürdővendég Zürich melletti Badenben eltöltött gyógyüdülésének útibeszámolója.
Mégis egy esetlen, groteszk humorral, és öniróniával ábrázolt lélekrajz tárul elénk, melybe becsempészi az író saját ars poetikáját, és hitét, hogy a kétségek közt hánykolódó íróember számára is létezhet remény a gyógyulásra és az üdvösségre.

Jót kuncogtam, ahogy leírja a szomszéd szobában egy holland házaspár hangoskodásait...már-már a végletekig feszítve a húrt, a pihenésre váró íróember idegeiben:-)


Elismerem, nem lövöldöznek, nem zenélnek, és nem is verekednek.
De nem gondolkodnak, olvasnak, meditálnak, egyszóval be nem áll a szájuk. Egyfolytában folyik a beszéd árja, sokszor négy vagy hat személy is összegyűlik odaát, este pedig a házaspár fecserészik fél tizenkettőig, amit aztán üvegcsörömpölés, fogkefe-csiszatolás, széktologatás, és gurgulázás követ.
Aztán ágynyikorgás hallatszik, végül minden elcsöndesedik, és kb. hajnali hat óráig béke honol. Ekkor felkel valamelyikük, nem tudom, melyik, megreccsen a padló, az illető elmegy a fürdőbe, majd hamarosan visszatér, és se vége, se hossza a beszélgetéseknek, zörgésnek, nevetgélésnek, széktologatásnak, és egyéb zavaró tényezőnek, egészen röviddel éjfél előttig. 

De azért akadt egy óriási segítségem, méghozzá a munka. Nem vagyok a munka hőse, és nem várok kitüntetést serénységemért, de ha egyszer átadom magam egy látomásnak vagy gondolatnak, hogy kiöltsön és megigézzen, s ha kelletlenül ugyan, de elhatározom, hogy megpróbálom ezeket a gondolatokat formába önteni, akkor konokul ragaszkodom hozzá, és semmi sem tántoríthat el a szándékomtól...mert egy magányos, fantasztikus és veszélyes türelemjáték tart rabul, lázasan görcsösen szorongatom a tollat, és rohanok gondolataim után, mondatokat szerkesztek, válogatok a felém áradó asszociációk között, és konokul kutatom a megfelelő szavakat.
Az olvasó bizonyára megmosolyog, holott nekünk író embereknek az írás mindig őrületes, izgató foglalatosság, utazás egy ladikban a nyílt tengeren, magányos repülés a világmindenségen át.


A NÜRNBERGI UTAZÁS... (1925)

...is egy elbeszélés, ez az írás egy előadóest-sorozat történetét eleveníti fel. Az író az életéből merít, elfogad egy hétköznapi meghívást egy előadóestre, amely kizökkenti megszokott alkotói üteméből, és színt visz a hétköznapok szürkeségébe.