Illúziók

Egy kicsit félve indultam neki; A semmi sem véletlen c. könyv után, vajon rejteget-e még titkokat, meglepetéseket az Illúziók?...nem csalódtam.

Mit tennél ha hirtelen betoppanna az életedbe Valaki és hatalma lenne a Világ összes illúziója felett, mert neki megadatott a mögötte levő valóságot ismerni?


Minden ember,
minden apró mozzanat
életedbe úgy került, hogy
magad vontad oda.
Az pedig,
hogy most mit kezdesz velük,
rajtad áll.



Olyan gond nincs, amely ne hozna
kezében ajándékokat neked.
A gondokat azért keresed,
mert szükséged van ajándékaikra.

Életutadon
a benned élő, tanuló lény vezet,
játékos szellem,
aki
igazi önmagad.
Ne fordulj el
a lehetséges jövőktől,
mielőtt meg nem bizonyosodtál, hogy nincs
mit tanulnod belőlük.
Szabadságodban áll
meggondolnod magad. Választhatsz
másik jövőt, vagy
másik
múltat.

-Másik múltat választani? Hogyan kell ezt értelmezni, átvitt értelemben, vagy szó szerint...vagy hogy? Megáll az eszem, Don. El sem tudom képzelni, hogyan tanulhatnám én ezt meg.
-Gyakorlás kérdése. Egy kis elmélet és rengeteg gyakorlás -mondta- beletelik vagy másfél hétbe.
-Másfél hét?
-Ja. Higgy benne, hogy tudod az összes választ, és tudni fogod az összes választ. Higgy benne, hogy Mester vagy, és leszel.
-Sose mondtam, hogy Mester akarok lenni.
-Így igaz. -felelte. Sose mondtad...
De a könyvet nem adtam vissza, és a tag nem is kérte soha.

Azt
tanítod legjobban, amit
magadnak kell
leginkább megtanulnod.

Kötelességed
minden életben egy van csupán:
Légy hű magadhoz.

Lelki-
ismereted
méri önzésed
őszinteségét.
Hallgasd
figyelmesen.

Könnyedén elfelejtjük a pillanatokat, amikor birtokunkban volt a tudás, úgy véljük, álmodunk, vagy amolyan régimódi csoda történt velünk, egyszer kivételesen. Semmilyen jó dolog nem csoda, semmi, amiben örömünket leljük, nem álom.
-Te azt mondod, hogy a világ álom, márpedig néha örömünket leljük benne, naplementében, felhőkben, az égboltban.
-Nem. A kép álom. A szépség valóság. Érted mi a különbség?
Majdnem értettem, bólintottam...

Ha
gyakorlod az elképzelt létet,
megérted majd,
hogy a képzelt személy
sokszor valódibb, mint
az az ember, kinek
teste van, és
szíve dobog.

Képzelj el
Egy világot, mely szép
És igaz és
Tökéletes.

Aztán pedig lásd be ezt:
A létező
Ezt sokkal jobban
Elképzelte már,
Mint te
Most.