Hermann Hesse: Sziddharta
2007.04.16. 19:47
..A víztől szakadatlan tanult, legfőképpen azt, hogyan figyeljen másokra, csendes szívvel, türelmes, nyitott lélekkel, szenvedélyek nélkül, óhajok nélkül, ítélkezés nélkül, vélemény nélkül..
SZIDDHÁRTHA
Hermann Hesse: Sziddhárta - Hindu rege
Nyugat-Európában sokan úgy tartják, hogy Hermann Hesse a huszadik század legnagyobb német írója. Sziddhárta című műve - melyet az első világháború után írt és Romain Rolland-nak ajánlott - ma is valódi bestseller az angolszász világban, de több millió példányban adták ki Japánban is, s ami a legérdekesebb: tizenkét különböző indiai nyelvjárásra fordították le.
Úgy érzem nem hiába érdemelte ki.
Életút, fejlődésregény, hogy megtalálja élete értelmét, boldogságát. Megannyi viszontagságos állomás, gyötrelmes önkínzások, a szerelem, a gazdagság, a játékszenvedély, a züllés, és káosz, önmegismerés, a nagy Buddha megismerése, mind-mind egy-egy megálló az útja során, hogy a végén lezárásképpen eljusson a végső bölcsességhez, ami egyúttal az igazi boldogság.
Az örök folyó partján mosolyogva szemlélődő, vénséges vén Sziddhárta egy személyben testesíti meg mindazt az értéket, amivel a keleti bölcselet és a keresztény tanítás megajándékozta az emberiséget.
Útkeresés:
20.oldal
Egy cél állott Sziddhárta előtt, egyetlenegy: Hogy megüresedjen, megszabaduljon szomjúságától, minden kívánságtól, álomtól: megüresedjen örömtől és szenvedéstől. Elhaljon saját énjétől, többé ne én legyen, kiüresedett szívvel nyugalmat találjon, nyitvaq álljon önmagától eltávolódó gondolatokkal a csodának, igen ez volt a célja. Ha már legyőzött minden Ént, ha szívében minden szenvedély és minden ösztön elhallgatott, akkor a legvégső is felébredhet, lényének legbelseje, amely már nem Én, hanem a nagy Titok…
25.old.
Sok időre volt szükségem, hogy ezt az egyet megtanuljam: Hogy az ember semmit sem tanul! Azt hiszem, a valóságban nincs olyasmi, amit „tanulásnak” nevezünk. Csak a tudás van, barátom, az pedig mindenütt ott van, az átman, amely ott van bennem és benned és minden lényben. Így hát kezdem már hinni: ennek a tudásnak nincsen gonoszabb ellenfele, mint a tudni akarás, mint a tanulás.
Ébredés:
Vajon mi is az, amit a tanításokból, amit a mesterektől meg akartál tanulni, és amire ők sem tudtak megtanítani téged, akik pedig sokra megtanítottak? „Az én volt az, amelynek értelmét és lényegét meg akartam tanulni,. Mégsem tudtam legyőzni, csak becsaptam ideig-óráig, menekültem tőle, rejtőzködtem előle. Való igaz, semmi a világon nem foglalkoztatta annyit a gondolataimat, mint az Énem, ez a rejtély, hogy élek, hogy egyetlenegy vagyok és mindenki mástól eltérek és különbözöm, hogy Sziddhatra vagyok! És mégis nem sok dolog van a világon, amiről kevesebbet tudok, mint magamról, Sziddhártáról!
Kamala:
Kedves kamala, akkor hát adj tanácsot: hova forduljak, ahol a leghamarabb hozzájuthatok ehhez a 3 dologhoz?(ruha, cipő, pénz)
-Ezt sokan szeretnék tudni barátom. Űzd azt a mesterséget, amelyet kitanultál, és adass magadnak érte pénzt, meg ruhákat, meg cipőt. Szegény ember másként nem jut pénzhez. Mégis mihez értesz?
-TUDOK GONDOLKODNI. TUDOK VÁRNI. TUDOK BÖJTÖLNI.
-semmi mást?
-Semmi mást..
…Célunk elérése:
-Figyelj csak Kamala: ha vízbe dobsz egy követ, a kő a legrövidebb utat választja, úgy siet le a vízfenékig. Ugyanilyen az, ha. Sziddhártaának van egy célja, elhatározása. Sziddhárta nem csinál semmit, vár gondolkodik, böjtöl, és úgy megy keresztül a világ dolgai között, ahogy a kő átsoklik a vízen anélkül, hogy valamit is tenne, anélkül, hogy megmoccanna: az a dolog vonja magához, s ő hagyja, hogy essék. A célja vonzza magához, mert semmit sem enged be a lelkébe, ami ellentállna céljának. Ez az, amit Sziddhárta megtanult a samanáknál. Ez az, amit a balgák varázserőnek neveznek, és amiről azt hiszik, hogy a démonok műve. Semmi sem a démonok műve. Semmi sem a démonok varázsereje, nincsenek démonok. Mindenkinek van varzásereje, mindenki elérheti a céljait, ha tud gondolkodni, tud várni, tud böjtölni..
Züllés, anyagi javak, testi gyönyör, üzlet…
Ébredés:
Szeretettel nézte a víz sodrát, átlátszó zöld színét, titkokban gazdag rajzolatának kristályos vonalait. Halvány gyöngyöket látott felszállni a mélységből, csendes buborékok úsztak a víztükrön, égi kékség verődött benne vissza. Ezer szemmel nézett rá a folyó, zöld, fehér, kristályos, égszínkék szemekkel. Hogy szerette ezt a vizet, hogy lelkesedett érte, milyen hálás volt neki! Szívében hallotta szólni a hangot, az újjáéledt hangot, s az így szólt hozzá: "Szeresd meg ezt a vizet! Maradj vele! Tanulj tőle!" Igen, igen, akart tőle tanulni, akart rá hallgatni. Úgy tűnt neki, hogy aki ismeri ezt a vizet és ennek titkait, az sok más dolgot is megért, sok titkot, minden titkot.
A folyó összes titka közül azonban csak yget észlelt, amely lelkét megragadta. Amiot látott, ez volt: íme ez a víz folyik, folydogál, mégis mindig jelen van, mindig, mindenkor ugyanaz marad, pedig minden pillanatban ÚJ!
„A VÍZTŐL SZAKADATLAN TANULT. LEGFŐKÉPPEN AZT, HOGYAN FIGYELJEN MÁSOKRA, CSENDES SZÍVVEL, TÜRELMES, NYITOTT LÉLEKKEL, SZENVEDÉLYEK NÉLKÜL, ÓHAJOK NÉLKÜL, ÍTÉLKEZÉS NÉLKÜL, VÉLEMÉNY NÉLKÜL…"
-Te is észrevetted- kérdezte egyszer Vaszudévától- Te is megtanultad a folyótól a titkot: hogy az idő nem létezik?
Vaszudéva arca mosolyogva felragyogott.
-Igen, Sziddhárta- bólintott- azt hiszem arra gondolsz, hogy a folyó egyszerre van ott mindenütt, eredeténél és torkolatánál, a vízesésnél, a révnél, a duzzasztógátnál, a tengerben, fenn a hegyeken, egyszerre mindenütt, s hogy számára csak a jelen létezik, nem ismeri sem a múlt árnyékát, sem a jövő árnyékát. Erre gondolsz?
-Erre.
Óm:
Lassan szökött virágba, lassan érett Siddhartában az ismeret, a tudás arról, hogy mi az igazi bölcsesség, hogy micsoda is hosszú keresésének célja. Rájött, nem más az, mint a lélek készenléte, olyan képesség, aolyan titkos tudás, amellyel az ember minden pillanatban, az élet kellős közepén is el tudja gondolni az egységet, képes érezni, belehelni az egységet. Lassan kivirágzott ez a képessége és visszaragyogott rá Vászudéva öreg gyermekarcáról is : harmónia, a világ örök tökéletességének ismerete, mosoly, egység.
HA VALAKI KERES- SZÓLT SZIDDHÁRTA- KÖNNYEN MEGESHETIK VELE, HOGY MÁR CSAK AZT A VALAMIT LÁTJA MEG, AMIT KERES, HOGY SEMMIT SEM TUD MEGTALÁLNI VAGY MAGÁBA FOGADNI, MERT MINDIG CSAK ARRA GONDOL, AMIT KERES, MERT EGYETLEN CÉLJA VAN, MERT MEGSZÁLLOTJA E CÉLNAK. AKI KERES, AZ EGYETLEN CÉLRA TÖR. MEGTALÁLNI VISZONT AZT JELENTI: AZ EMBER SZABADABBÁ LESZ, NEM TÖRŐDIK A CÉLLAL. TE IS TISZTELETRE MÉLTÓ FÉRFIÚ, VALÓBAN KERESŐ EMBER LEHETSZ, MERT CÉLODRA GONDOLVÁN, ÉSZRE SEM VESZEL SOK MINDENT, AMI PEDIG MAJDHOGY KI NEM SZÚRJA A SZEMEDET…
|