|
Gaál Viktor: A varázserdő
2009.02.03. 20:22
Varázsvilágban élünk
Manapság sokan szeretnének írni valami varázslatost, valami szépet, valami átütőt,
varázserdő... varázskert...varázskő.
A három grácia, egymásutáni könyvek, véletlenségből sorakoztak elém.
Beborítunk mindent elképzelt varázslatos álmokkal, ráhúzzuk tárgyakra, emberekre, gondolatokra.
Ezzel is kapaszkodni próbálunk, ragaszkodni lélekvesztett világunkban.
Nézem a napi újság főcímeit, brutalitás, kegyetlenség, erőszak, cserbenhagyás, szabálysértés…csupa-csupa rossz, negatív oldal. Erről szól a média, a sajtó, más híren nem döbbenünk meg csak a kegyetlenségen.
A félelem lappangó halál...
Hová lett az igazi öröm, a szépség, a boldogság, a szerelem, a lélek, a csoda, a pillanat?
Gaál Viktor: Varázserdő
Különböző kultúrák próbálták már leírni, szimbolizálni, megfilmesíteni az ősfa elméletét. Az örök időtől létező, örökké változó, ösztöneinkből eredő ősfát.
Milyen erő vonz, hogy megfejtsük titkát, hogy visszajussunk eredetének titkához?
Gaál Viktor bevezet minket egy erdőbe, egy varázserdőbe, melyen keresztül eljuthatunk ős örök létezésünk kiindulópontjához, az erdőn keresztül megismerhetjük önmagunk, felfedezhetjük tulajdonságaink, milyen erő birtokában vagyunk, melynek segítségével legyőzhetjük a bennünk élő „sárkányt”, félelmeink. Hogy aztán visszatérjünk lelkünk, szellemünk, testünk harmóniájához.
A város, a világ egy katasztrofális válság szélén áll, mindenféle tekintetben, a szenny és mocsok körbevesz bennünket, a természet katasztrófái elnyelnek bennünket, a kapzsiság, a gazdagság, az irigység még mélyebbre taszít mindenkit. Az emberek elvesztik önnön magukat, elfelejtik értékeiket, mert elnyeli őket a sártenger melyben sokan fuldokolnak. Világválság, lélekvesztettség, emberség tragédiája fenyeget. Közeleg a vég. Intő jel, rossz ómen…a könyvben, a képzeletünkben, a valóságban?
Gaál Viktor a varázserdőt hívja segítségül, merj bemenni, elindulni és legyőzni a sötétséget, önnön magad. Csak így élheted túl a fenyegető végzetet.
A varázserdő fantasy-be burkolt, meseszerű elemekkel átszőtt, mélylélektani keringő.
Bevallom eleinte nem értettem, nem tudtam hova csöppentem, vajon egy fantasy regénybe, mesébe vagy saját feneketlen, mélységes kutamba? Az író viszont szinte észrevétlenül elvezet az erdő labirintusain keresztül, és csak húz, von magával. Az erdő varázserővel bír, melyet az író zseniálisan érzékeltet. Lassan eszmélsz csak fel, már a rejtett sötétség zugaiban, saját gondolataidban utazol, várod, mi lesz a végkifejlet, vajon még milyen titkokat rejteget a könyv, emiatt letehetetlen.
Sokan, sokféleképpen próbálják majd értelmezni ezt a könyvet.
Ne feledd, a varázserdő hív, magával ragad és nem enged!!
Vaaaa, de megijesztettelek!:-)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
