|
Müller Péter: Varázskő
2009.03.13. 19:43
...Az élet nem más, mint szüntelen meghalás és újjászületés...
Varázsvilágban élünk
Manapság sokan szeretnének írni valami varázslatost, valami szépet, valami átütőt,
varázserdő... varázskert...varázskő.
A három grácia, egymásutáni könyvek, véletlenségből sorakoztak elém.
Beborítunk mindent elképzelt varázslatos álmokkal, ráhúzzuk tárgyakra, emberekre, gondolatokra.
Ezzel is kapaszkodni próbálunk, ragaszkodni lélekvesztett világunkban.
Nézem a napi újság főcímeit, brutalitás, kegyetlenség, erőszak, cserbenhagyás, szabálysértés…csupa-csupa rossz, negatív oldal. Erről szól a média, a sajtó, más híren nem döbbenünk meg csak a kegyetlenségen.
A félelem lappangó halál...
Hová lett az igazi öröm, a szépség, a boldogság, a szerelem, a lélek, a csoda, a pillanat?
Müller Péter: Varázskő
Nagyban személyes indíttatású, mély érzelmeket boncolgató magyarázat.
Nyugodt, összeszedett, rendezett.
Saját nyelvére fordítja átélt tapasztalatait és adja át olvasóinak érzéseit.
Mindenképpen olvasásra érdemes!!
Müller Péter rejtett üzenetei remélem elérnek mindenkihez!
Aki Müller Pétertől szeretne valamit olvasni, ezzel nyugodtan kezdheti!
„A betegnek látni kell előre a gyógyulását, a haldoklónak a föltámadását.
És a gyászolónak látnia kell a felhőtlen örömét, és a nyugtalannak a békét, és szomorúnak a megvigasztalást, és mindenkinek az eljövendő, boldog össztáncot. Ezt nevezik hitnek.
A még nem látható látását s a még nem tudott előre tudását, bizonyosságát.. „
„Az élet nem más, mint szüntelen meghalás és újjászületés.
Ha valaki ezt nem tudja és elfelejt újjászületni, az úgy marad, meghalva.”
„Csak annak nem fáj semmi, aki nem szeret.
A közönynek nincsenek idegvégződései.
Semmi közöm a másikhoz – és akkor nem is fáj.
De ha megszeretem, a lelkem érzékennyé válik, s az egész lényem mintha megtelne vérrel, érzékeny, eleven hússal és összeérő, meztelen idegekkel.
Ameddig nem szeretek valakit, csak magamnak fájok. De ha megszeretem, ő is fáj nekem és a hiánya még jobban fáj.
Ha szeretek valakit, mindent kettősen, sőt néha százszsorosan érzek, mert az ő fájdalma még jobban fáj nekem, mint az enyém.”
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
