Megálló...

Nem lehet, nem elmenni bizonyos dolgok mellett… az élet apró örömei, egy szál gyönyörű virág, egy csodás muzsika, egy finom édes illat, egy jó könyv, egy film, bármi, amitől a lelkünk újra életre kel. Így karácsony közeledtével…meg amúgyis… talán az idő múlásával együtemben érzékenyebbek leszünk a külvilág ingereire…másképp, máshogy kezdjük látni a világot. Észreveszünk dolgokat, melyek addig fel sem tűntek, megkönnyezünk egy filmet, eltárolunk emlékeket, hogy örökké emlékezzünk rájuk…

Néha elveszünk a mindennapok monotonitásában, elkezdődik egy hét és rögtön azt vesszük észre, ismét hétvége… sokszor szeretnénk felgyorsítani, néha leállítani az időt…szeretnénk túllépni kínos helyzeteken, szeretnénk elidőzni boldog percekben…

Értékeket gyűjtögetünk, próbálunk tartalmat vinni az életünkbe, azt vesszük észre úgy rohan, mint egy robogó gyorsvonat…minek is élünk, ha nem élvezzük ki minden percét?

Aztán mindig jön valami, ami ha nem is megváltoztatja az életünket, de általa másképp kezdjük szemlélni az életet, szeretnénk megváltozni, másképp élni holnap reggeltől…

Nagy hatással volt rám egy film, Távkapcs címmel…egy családban élő férfiról szólt, aki egyszerre csak azt veszi észre, hogy felbosszantják a legapróbb dolgok, idegesítik a szerettei, szeretne egy távkapcsolót, ami irányítja a tévét, felkapcsolja a villanyt, felengedi a garázsajtót, egy univerzális távkapcsolót…rá is talál, de aztán felfedezi, hogy ezzel a kapcsolóval a körülötte élő embereket is leállíthatja, felgyorsíthatja az életét, színesítheti, le-felhangosíthatja az élőket…vajon jó lesz-e neki, vajon lehet-e kihagyni emlékezetes pillanatokat az élet perceiből? Megtudhatjátok a filmből. Megmosolyogtató, nagyszerű szórakozást ígérő, családi film….mindenképpen megállásra készteti a nézőt, az élet felgyorsult, rohanó forgatagában…

(2006. 10. 22  Dóra)

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés