Sziasztok!

Coelho írásait azért szeretem, mert egyszerű, könnyed, tömör, mégis valamivel magával ragadja az olvasót...hisz a csodákban, művei többnyire szimbolikusak, de élettörténetéből is merít...

Paulo Coelho 1947-ben született középosztálybeli családban; édesapja, Pedro, mérnök volt, édesanyja, Lygia, pedig háztartásbeli. Hétévesen beíratták a Rio de Janeiró-i Szent Ignác jezsuita iskolába. E zord falak között talált rá igazi — írói — hivatására. Első irodalmi díját is az iskola versíróversenyén nyerte. Ennek ellenére Paulo szülei más sorsot szántak a fiuknak. Mérnöknek szánták, ezért megpróbálták lebeszélni arról, hogy az irodalomnak szentelje magát. Hajthatatlanságuk és akkori
kedvenc könyve, Henry Miller Ráktérítő című műve lázadásra bírták Paulót, aki ettől kezdve semmibe vette a család szigorú intelmeit. Apja ezt a viselkedést az idegbetegség jelének vélte, így a tizenhét éves fiút kétszer is ideggyógyintézetbe záratta, ahol többször vetették alá sokkterápiának.

Nem sokkal ezután Paulo újságíróként kezdett el tevékenykedni, és tagja lett egy színjátszó-csoportnak is. Akkoriban a jó anyagi körülmények között élő középosztály a színházat az erkölcsi-fertő melegágyának tekintette. A család kétségbeesetten hívott egy újabb orvost, aki megállapította, hogy Paulo nem őrült, és ideggyógyászati kezelése teljesen fölösleges. Egyszerűen meg kell tanulnia szembenéznie a sorsával. Harminc évvel később Paulo Coelho ezen élmények alapján írta meg a Veronika meg akar halni című művét.
Ezután Paulo folytatta tanulmányait, és úgy látszott, végre beteljesíti a szülői álmokat. Nem sokkal később azonban
otthagyta az iskolát, és visszatért a színházhoz. Huszonhat évesen Paulónak elege lett az "élet sűrűjéből", és elhatározta, hogy végre normális életet fog élni. 1977-ben Londonba költözött, vett egy írógépet, és dolgozni kezdett — meglehetősen mérsékelt sikerrel. 1979-ben találkozott egy régi barátjával, Christina Oiticicával, akit később feleségül vett, és akivel máig együtt élnek.
A házaspár európai útja során több országot is bejárt. Németországban ellátogattak a dachaui koncentrációs táborba, ahol Paulo jelenést látott, melyben egy férfi szerepelt. Két hónappal később egy amszterdami kávézóban találkozott ezzel a férfival, akivel hosszan beszélgettek, eszmét cserélve tapasztalataikról és nézeteikről. A férfi, akinek kilétét Paulo máig titokban tartja, azt javasolta, hogy térjen meg a katolikus hithez. Ezután Paulo tanulmányozni kezdte a kereszténység szimbólumvilágát. A férfi arra is rávette, hogy járja végig a Santiago de Compostelába vezető, a középkor óta rendkívül fontos zarándokutat Franciaország és Spanyolország között.
1987-ben, egy évvel a zarándokutat követően Paulo megírta első könyvét, A zarándoklat (Egy mágus naplója) címmel. A könyvben Paulo következő könyve, az 1988-ban megjelent Az alkimista nagyon különbözött az előzőtől.

Paulo azonban ragaszkodott álmaihoz. Kapott egy második lehetőséget: egy nagyobb kiadó, a Rocco érdeklődni kezdett művei iránt. 1990-ben kiadták a Bridá t, melynek témája a bennünk rejlő kincs. Ez a könyv, ellentétben az előzőekkel,
erőteljes sajtóvisszhangot váltott ki, és mintegy magával húzta A zarándoklat ot és Az alkimistá t is a sikerlisták élére. Az alkimista Brazíliában minden idők legnagyobb példányszámban eladott könyve lett, és ezzel még a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült. 2002-ben a legrangosabb portugál irodalmi szaklap, a könyvpiacot is befolyásoló Jornal de Letras közölte, hogy Az alkimista több példányban fogyott el, mint addig bármely más portugál nyelvű könyv.

.Művei mintegy 140 országban, 56 nyelven, több mint 45 millió példányban fogytak el.

(Sant Jordi Asociados Agencia Literaria S. L.)

Egy nagyon jó oldal azoknak, akik többet szeretnének megtudni Coelhóról.

 http://www.coelho.hu/coelho1.htm