A szeretet pillanata

Tavaly március volt, a tavasz kezdete, fák rügyeztek, virágok bújtak ki a fagyos föld alól, hogy megmutassák magukat a világnak...egy apró élet született. Kicsivel több volt, mint fél kiló... Még négy hónapot kellett volna pihennie, és lebegnie az anyaméhben, nem lett volna más 'dolga', hogy fejlődjön, erősödjön... de ő megszületett. Olyan gyenge volt, mint a harmat, olyan sete-suta, esetlen, mint egy kis gida, végtelenül kiszolgáltatott, mindennek, és mindenkinek. De ő élni akart. Két kézzel ragaszkodott az életéhez, küzdöttek az életben maradásáért... Azóta sok idő telt el....szinte semmit sem érzékel a világból, nem fogja fel a külvilág ingereit, alig hallja a hangokat, alig látja a fényeket, mozgása összerendezetlen, talán soha nem tud majd lábra állni, csak vékonyka sikoltás hagyja el a torkát, talán soha nem fog tudni beszélni. Talán soha nem fog tudni, írni, olvasni, számolni...gondolkodni.. Egyetlen egy kapocs tartja életben, a szülei szeretete, akik mindent megtesznek, hogy éljen, hogy életben maradjon, egyáltalán létezni tudjon...megható pillanata az életnek, amikor egy ilyen kis csöppséget az édesanyja a kezében tart, magához ölel, és csak arra az egyetlen érintésre reagál, amikor az anya a fejét megcsókolja, megsimogatja a kis kezét, ez az érintés, ami összakapcsolja őket, amit egyáltalán érzékelni tud, mert erre képes, erre az egy pillanatra, ami lehet egész életének meghatározója, egész életének egyetlen gémkapcsa, ez a halhatatlan szeretet kifejeződése, mely mindkettőjüket élteti...még...a szereteté, amiről a rohanó hétköznapokban oly hamar képesek vagyunk megfeledkezni, és megbecsülni...hisz vannak életek, akiknek, "csak" ez adatik meg, hogy szeretnek, és szeretik őket...

(2003. 06. 23. Dóra) 

Azóta ez a kis csöpp élet…életre „kelt”…legyőzve sok-sok, és még megannyi betegséget… azóta ez a kis csöpp emberke…négykézlábra állt… azóta ez a csöpp kis emberke…kapott fülhallgatót, reagál, a hangra, kapott szemüveget, reagál az emberekre, ha nem is mosolyodik el, de hangjával, pillantásával, érintésével kifejezi a szeretetet… azóta ez a kis emberke…puszit küld, ha még nem is tudatosan…. Nehezen de már lehet etetni…bár nagyon válogatós, és akaratos… Azóta ez a csöpp kis élet, még mindig küzd az életéért… Azóta sokat változott a világ, mert a természet meghazudtolta önmagát, és Isten ajándékaként küldött egy csodát….egy egészséges kistestvért…. Így most már ketten vannak, és a szeretet most még nagyobb erővel veszi őket körül……hisz a szeretet pillanatai éltetik őket újra és újra….

(2003. 11. 27. Dóra)

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.