| Paulo Coelho : Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam |
Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam
2006.07.12. 19:08
"Szeretni annyi, mint közösséget vállalni a másikkal, és meglátni benne az isteni szikrát."
A Piedra folyó partján ültem és sírtam
Már-már túl csöpögősnek, túlságosan romantikusnak mondható a történet, amit elmesél, mégis a maga egyszerűségében, természetességében egy gyönyörű szerelmi történet.
Pilar véletlenül találkozik gyerekkori barátjával, aki időközben vallási fanatizmus bálványa lett. Együtt indulnak útjukon, hogy megváltoztassák életük egyhangúságát, miközben Pilar egyre jobban beleszeret egykori pajtásába. A szerzetes barát válaszút elé kerül: maradjon-e a rendben vagy a szerelem oltárán feláldozza csodatévő erejét, amivel embereket gyógyít.
A végét nem árulom el, inkább olvassátok el gyorsan, és nehogy a végére lapozzatok!!:-)
„A Piedra folyó partján ültem és sírtam. A legenda szerint minden, ami ebbe a vízbe hullik- a falevelek, a bogarak, a madártollak – a folyó fenekén kaviccsá változik….
Hideg téli nap volt, és éreztem, ahogy a könnyeim lecsorognak az arcomon, azután elvegyülnek a jeges vízzel, amely a lábaim előtt hömpölyög. Valahol ez a folyó is csatlakozik majd egy másikhoz, aztán megint egy másikhoz, míg végül- távol a szememtől és a szívemtől- ez az összes víz beleömlik a tengerbe.
Folyjanak hát minél messzebbre a könnyeim, hogy elfeledhessem a piedra folyót, a kolostort, a templomot, a Pireneusokban, a ködöt, és az egész utat, amit megtettünk.”
„A szerzetes azt mondta: A lelki élet voltaképpen maga a szeretet. Nem azért szeretünk, mert jót akarunk cselekedni, segíteni akarunk, vagy meg akarunk védelmezni valakit. Ha így volna, egyszerű tárgynak tekintenénk a másik embert, magunkat pedig nagylelkűnek és bölcsnek tartanánk. Ennek semmi köze nincs a szeretethez. Szeretni annyi, mint közösséget vállalni a másikkal, és meglátni benne az isteni szikrát.”
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
