Tolvaly Ferenc: Tibetben a lélek
(részlet)

Ünnepi alkalmakkor jakvajjal tarkára festik a süteményeket. De egyetlen táplálékuk sem annyira vitatott a külföldiek körében, mint a pödzsa, a vajas tea. Mivel el szeretném kerülni a vitát, ezért ezt az italt nem teaként, hanem eleve inkább egyfajta erőlevesként mutatnám be. Nézze ennek egy kicsit olyan az íze, minta nemes penészes sajtnak. Borzasztó annak, aki olyan kultúrából jött, ahol tudják, hogy mi a teázás. Ha ez az íz uralkodóvá válik, akkor a felhasznált vaj valószínűleg avas volt. Ahhoz, hogy az ember megszokja a zsíros-vajas teát, a folyadékot úgy kell innia, mint egy levest, vagy orvosságként, hiszen a besűrűsödött vér számára folyadékot szállít, ezzel energiát juttat a szervezetnek. A vajas tea elkészítéséhez silányabb minőségű tealevelet használnak. Ezeket a teacserje alsó, öregebb ágairól szedik. Jünnanból, dél-keletről, a nagy kínai tartományból hozzák. Nehogy azt gondolja, hogy ez valami gonoszság! Az, hogy a rosszabb minőségű tealeveleket hozzuk ide. Ne tekintse kínai arroganciának. Ezek az itteniek valóban kedvelik az erős, csípős ízt. A teát este felforralják, és állni hagyják. Az éjszaka folyamán olyan főzet lesz az italból, amely nagyon hasonlít a kávéra. Ha egy csipetnyi szódabikarbónát hozzátesznek, akkor egy kicsit világosabb lesz. Ekkor a teát újra felforralják, és egy vajas bödönbe öntik. A barna lébe egy jókora vajdarabot tesznek, egy kevés sót, cukrot, majd ezt az egyveleget egy fakanállal jól megkeverik..

Szürcsölöm a teát. Ízlik? Nem ízlik? Nem jók ezek a szavak. Más a helyes megközelítés. Idegen.

Kepe Róbert
Tibeti teafőzés
Forrás: Kepe Róbert: Lámák lakomája
Teakult, a Terebess Online különlapja

A tibeti tea világhírű. Nehéz volna olyan embert találni, aki nem ízlelte, bár járt már tibetiek lakta vidéken. A teát a konyha közepén elhelyezett, dupla falú, sárból készült tűzhelyen főzzük. A tűzhely - praktikusan - akkora, hogy elférjen rajta két nagy rakszang (rézből készült, gazdagon díszített teafőző edény). Tüzelőként fa hiányában leggyakrabban száraz jaktrágyát használunk, amit előzőleg pogácsává gyúrva a ház falára tapasztunk, ahol szárad és szigetel. Ne gondoljuk, hogy ez elviselhetetlen szagot okoz.

Sok utazó emlékezik meg a tibeti teáról, s sokak véleménye szerint a teakészítés módja nagyon bonyolult Tibetben. Ez persze túlzás, tény azonban, hogy a teát többféleképpen is fogyaszthatjuk: magában, sóval, vajjal vagy campával, de mindig melegen. A rakszangból kitöltve a hagyomány szerint faszilkékből szürcsöljük, s ebben is ízesítjük. A tea campával nem annyira a szomjúság, inkább az éhség enyhítésére szolgál. Annyi campát szokás a teába tenni, amennyi képes azt teljesen fölinni. Előbb a mutató, aztán a mutató és a középső, végül a középső három ujjunkat használjuk a tea és a campa elegyítésére. A keverés mindig egy irányban történik, mindig a Nap járásával megegyezően. Ez a Jó Irány. Csak így járhatunk körbe egy szobrot, épületet, csörtent (áldozati sírhalom, szanszkritból ismertebb nevén sztúpa) vagy akár egy kolostort. Ha már tökéletesen felszívta a campa a folyadékot, golyókká gyúrjuk és megesszük. A teás campagolyók neve pak.

Kétségtelen, hogy a tibeti tea önmagában is kitűnő ital és kitűnő roborálószer. Azonban megerőltető meditációk, vizsgák előtt élénkítő, erősítő hatását gyógynövények hozzáadásával emelik a lámák. A teát campával és vajjal, vagy anélkül gyakran ajánljuk föl az isteneknek.

PHÖCSHA (tibeti tea)

A tealevelek sajtolásával tömbök készülnek, a sajtolás végeztével két formában tároljuk a teát, tégla vagy csésze alakban. A téglatea neve pacsung, a csésze alakúé cseri. A tea, mivel Tibetben nem terem meg, importcikk.

PHÖCSHA SZUMA (vajas tea)

4 csésze víz
fél csésze tej
3 evőkanál vaj
só, ízlés szerint
tea, ne legyen kevesebb csészénként két teáskanálnál

Forraljuk föl a vizet, tegyük bele a tealeveleket és forraljuk még pár percig. Ha a víz barna lesz és megjelent a levelek zöld színe, befejezhetjük a forralást. Szűrjük le a teát, öntsük át egy dongmoba, aztán adjuk hozzá a sót, a vajat és a tejet. Köpüljük néhány percig és már csak a tálalásra vár.

Cukrot soha sem adunk a tibeti teához.