Kundera: Nevetséges szerelmek

Még csak most ismerkedem Kunderával, írásaival, előljáróban egy elbeszélés, felosztva történetekre.
Első benyomás...Így elsőre talán egyhangú? Vagy talán lapos?...egy ki nem mondott mondanivalóval...még nem tudom, mindenesetre korai művei közé sorolható.
Az író eképp vélekedik későbbi távlatokból visszatekintve a könyvről, mi szerint jelentése volt ezeknek a történeteknek.

...ez a könnyedség és élvezet nem annak volt a jele, hogy ez a minden verejtékes erőlködés nélkül papírra vetett elbeszélés afféle mellékes, jelentéktelen újjgyakorlat lett volna, éppen ellenkezőleg, ahogy mondani szokás, ebben a műben leltem meg először önmagamat, találtam rá hangnememre, sajátságos, a világtól és saját életemtől való irónikus távolságtartásra, ekkor lett belőlem regényíró (potenciális regényíró), ettől a pillanattól datálódik egyenes ívű irodalmi fejlődésem, amely ugyan továbbra is bővelkedett meglepetésekben, ám alapvető fordulatot, irányváltást nem hozott...

"...az ember értéke abban rejlik, amiben túlnő önmagán, amiben önmagán kívűl létezik, abban, ami másokban megmarad belőle és amit másoknak jelent..."

"...Az életben, barátom, nem az a fontos, hogy minél több nőt hódítsunk meg, mert ez túlságosan külsőséges siker. Önnön igényességünk pallérozása fontosabb, mert ez tükrözi személyes értékünk mértékét. Jegyezze meg kedves barátom, hogy a jó halász a kis halakat visszadobja a vízbe..."

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés