Müller Péter: Szeretetkönyv

Megtaláltam következő kedvenc íróm.
Nem szépen ír a szeretetről, elgondolkodtatóan.
Már a könyv legelején észrevettem, hogy hasonlók a gondolataink.
Töményen, de reálisan ír, a szeretetről nem szuperlatívuszokban zeng, teljes földi valójában, emberi szintről közelít felé, a maga emberies és „életszagú” földön járó valóságában. Néha elkalandozik ugyan a vallás, a kultúra, a történelem felé, innét hoz érveket és „bizonyításokat”,de tapasztalatait a saját életéből meríti, kicsit fűszerezve spirituális, misztikus gondolkodásmódjával. Beszélget az olvasóval, megszólítja, melyre szerintem csak kevés író képes. Nagyon tetszett!!

„Kétféle beszélgetés van.
Az egyik, amikor mondom a magamét. Amikor önmagamat akarom érvényesíteni. Szavakkal hatalmat lehet szerezni, olyan világot, amely csakis rólam szól, amelyben én vagyok a fontos: amit én gondolok, én érzek, én élek, én fájok- színjátékot, melyben én vagyok a főszereplő.
Aki a magáét mondja: egyedül van. Olyan világban él, ahol senkinek sincs köze hozzá.
A másik fajta beszélgetés az, amikor valaki társat keres. Ez nagyon ritka.
A szeretetről beszélni egyedül nem lehet. Mert a szeretet lényege az együtt. A veled. A velünk.”

„A szeretetlenség légköre elszívja az erőnket.
Nemcsak azért vagyunk manapság kimerültek, mert sokat robotolunk, hanem mert olyasmit csinálunk, amit nem szeretünk, és olyan légkörben élünk, amelyben nincsen szeretet. Ha valamit szeretettel teszünk, észre sem vesszük milyen teljesítményre vagyunk képesek. A szeretet mérhetetlenül sok energiát ad! Fáradhatatlanná teszi az embert. Feltölti erővel.”

„Figyeld meg ha boldog vagy, hogy repül az idő.”Jé, már este van!’”
Ha pedig nagyon boldog vagy, akkor az idő nemcsak repül, de meg is szűnik. Nincs. Egy olyan dimenzióban vagy, ahol nincsenek órák. Nincs holnap. Tegnap sincs. Most sincs - mert ha már tudod, hogy most van, nyomban félni kezdesz, hogy elmúlik.”