|
Hermann Hesse: A varázsló gyerekkora
2007.09.25. 21:28
Örökkön, örökké folyt vérében a változások varázsáradata...
A VARÁZSLÓ GYERMEKKORA
A kötet darabjai 1903 és 1932 között keletkeztek, melyből 25 írás található a könyvben.
Mesék felnőttekről, felnőtteknek. Néhol véres emberi játszmákkal, varázslattal, néhol a természet örök változékonyságával, az emberi lélek rejtélyes labirintusával, néhol a világ viszontagságos körülményeivel próbálja az olvasót, belefeledkeztetni a mesék birodalmába, mindig ügyelve arra, hogy elvarrt szálakkal fejezze be mondanivalóját.
Annyiban nevezhetők mesének, hogy a fantázia szürreális, és szimbolikus álomvilágában, idő, tér, és okozatiság szabályainak határain túllépve belső, erősen misztikus lelkivilágok működését ábrázolják, melyekben bizonyos egy leegyszerűsített etikai rendszer keretein belül a jó diadalmaskodik a gonosz felett.
Markánsan tükrözi Hesse emberi és művészi, mind pedig a kor eszmei-politikai változásait. Fellelhető a mesékben életének krízis időszaka, az álomfejtések és lélekelemzések technikája, a századeleji civilizáció -ellenesség, a távol-keleti, különösen az ősi indiai és kínai kultúra iránti érdeklődése.
Érdekesség Hesse életében, hogy 3 felesége volt, akiknek "emléket" állított....
Az Írisben Maria Bernoulli, a nyolc évvel idősebb első feleségének alakja, a Piktor átváltozásaiban Ruth Wenger, a majd 20 esztendővel fiatalabb második felesége, és a Madárban pedig Ninon Dolbin, a 3. felesége fedezhető fel.
Nekem a legjobban az Íris, és a Piktor átváltozásai tetszett.
Piktor az élet fáját keresi a paradicsomban, és a boldogság nyomára szeretne bukkanni.
Közben találkozik egy madárral, aki először virággá, majd pillangóvá, végül színes kristállyá változik, és Piktor kérésére fává változtatja.
A fa Hesse számára egyrészt a magány, másrészt az organikus egység és teljesség szimbóluma.
A fa gyökereivel a sötét földbe hatol egyre mélyebbre és táplálkozik belőle, ágaival pedig a magasba, a fényességbe, az ég felé tör, miközben ciklikus életet él: tavasszal újjászületik, nyáron kiteljesedik, ősszel pusztulásnak indul, télen meghal.
Magába foglalja tehát a duális teremtett világ mindkét pólusát, az anyai, természeti, sötét, és az atyai, szellemi, világos princípiumokat, él, meghal és újjászületik, mert Hesse szerint az egyes ember életében is minden új életfázis egy-egy korábbi elhalása után következik . A piktorfa azonban nem élvezheti a tökéletes boldogságot, amíg egy fiatal lány meg nem hallja sóvárgását, és beléolvadva, fává válva nem lesz az övé.
Egy napon egy fiatal, szőke, kék ruhás lány keveredett el a paradicsomnak erre a tájékára.
Amikor Piktor, a fa megpillantotta a lányt, hatalmas vágyat érzett, akkora vágyat a boldogság iránt, amekkorát még sohasem...
A fa csöndesen megrázkódott, egészen a gyökeréig, s összeszedve minden életerejét a lányra sugározta égő vágy alakjában, hogy egyesülhessen vele. Ó, hogy rászedett az álnok kígyó, amikor örökre fává varázsoltatott!
Egy madár röpült arra, egy vörös és zöld madár, egy szép és merész madár röpült arra, nagy ívű kanyarban. Megcsodálta a lány, és látta, hogy csőréből leejt egy tárgyat, egy vérvörösen izzó tárgyat... a leány lehajolt érte és felvette...Piktor vágya, melytől kicsordult a szíve, egyszeriben valóra vált. A szépséges leány elragadtatott, és eggyé vált a fával, fiatal erős ágként hajtott ki törzséből és villámgyorsan felnőtt hozzá...Piktor átváltozott. És mivel ezúttal igazi átváltozáson esett át, a félből egész lett, ettől kezdve annyiszor változott át, ahányszor csak akart. Örökkön, örökké folyt vérében a változások varázsáradata, örökre részesévé vált a folyamatosan ismétlődő teremtésnek. Őzzé változott, aztán hallá, emberré meg kígyóvá, felhővé meg madárrá, ám minden alakban egész volt, Holdat és Napot, férfit és nőt egyesített magában, ikerfolyóként hullámzott országokon át, és kettőscsillagként ragyogott az égen.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
