Márai Sándor:
Az igazi...
Judit...és az utóhang...


Ismét Márai, újabb regénye...Márai, aki, komoly, komótos, öregember' stílusával, vontatott, nyugodt ritmusával, polgári hozzáállásával' írja le ezt a végtelenül finoman kihegyezett történetet.
Háromszög...férj, feleség, és a szerető' szemszögéből húzza fel a függönyt a közönség előtt.
Mit is tudhatunk meg? Megtudhatjuk-e egyáltalán, amit senki sem tud, csak érez?
A feleség nézőpontjából, azt, hogy valójában nem létezik az IGAZI, csak' a szeretet, ami embereket összeköt életük során...mégis Ő az, aki foggal-körömmel harcol, hogy megtartsa...
A férj nézőpontja ellenben teljesen más, számára feleségek léteztek, az első, az okos,, érzéki, művelt, majdhogynem tökéletes nő...a legfontosabb, hogy ez a nő szerette, annak ellenére, hogy...de egyvalami "hibája" volt, a származása, hogy polgár volt...
És a második feleség, Judit, a cselédlány, aki 15 éves korában került szolgálni a fiatalúrékhoz, és aki később a felesége lett...
Vajon ő volt, az IGAZI? Miért nem tudott mégis együttélni azzal a nővel, akit valójában szerelemmel szeretett?

Megtudhatjuk a könyvből, és még sok-sok nyitott kérdés merül fel, amire talán sohasem tudjuk meg a választ, csak magukban, elmélyedve, elgondolkodva...

Azt mondod, hogy a szeretethez nem kell, nem is lehet "érteni"? Tévedsz drágám. Én is ezt mondtam, sokáig az égre kiáltottam ezt a feleletet és a vádat. A szeretet vagy van, vagy nincs. Mit is lehet "érteni" ezen?...Mit ér az emberi érzés, amely mögött szándék van, tudatosság?…amikor az ember öregszik, megtudja, hogy minden másképpen van, mindenhez "érteni" kell, mindent meg kell tanulni, a szeretetet is.

Akinek tetszett a Gyertyák csonkig égnek c. műve, azt hiszem ebben sem fog csalódni...