saját fotó; 2007. 11. 01.

Ciklámen

Eredete: Magyarországon vadon több tájon is fellelhető változatai védett növényeink közé tartoznak. A termesztésben lévő fajták kisázsiai eredetűek (Cyclamen Persicum). A XIX század közepén kezdtek Angliában majd Francia- és Németországban nemesítésével foglalkozni. Ma kapható fajtáinak színspektruma a fehértől sötétliláig terjed. Mivel szaporításuk többnyire magvetéssel történik, a színfolytonosság a szaporítványoknál nem feltétlen adott. Egy idő óta törpe fajtái is kaphatók. 

Gondozása: A ciklámen árnyéki növény, hűvös, párás éghajlatban érzi magát legjobban. Novembertől áprilisig virágzik.

Május közepétől kertünkben meleg, de árnyékos helyen tartva, alig öntözve levélzetét elveszíti és magtokjait beérleli, amennyiben azokat rajta hagytuk. Ezután gumóját kevéssel nagyobb cserépbe átültetjük.

A nyár második felétől új leveleket fejleszt, majd az ősztől virágbimbói is megjelennek. Lágy, langyos vízzel mérsékelten, virágzáskor bőségesen öntözzük, kéthetenkint tápoldatozzuk. Gumója sohasem álljon víz alatt, előnyős az alátétbe történő öntözés.

Hosszú virágzása idején 10-15 fokos hőmérsékleten tartva díszlik legjobban, de rövidebb ideig 5-10 fokos hőmérsékletet is elvisel. Hazai klímában lehet télen a cserepet két, lehetőleg északi ablak között tartani, de más hűvös helység pl. egy nem déli fekvésű veranda is ideális lehet számára (lásd képeinket).

 Leggyakoribb gondozási hiba ha a cikláment 20 fokos vagy ennél is melegebb lakószobába visszük. Virágzása ez esetben sokkal rövidebb, virágjai hamar a cserép szélére borulva lógnak lefelé. Ebből fakad az a hagyományos vélemény, hogy a cikláment nem lehet házilag átteleltetni, így az a virágzás után eldobandó. A valóságban tény, hogy ha az átteleltetés valakinek már egyszer sikerült, számíthat rá, hogy azonos körülmények között a további években is sikerülni fog, miközben a növény gumója évről évre nagyobb lesz és egyre szebb virágzatot fejleszt.

Szaporítása: A ciklámen szaporítása magról történik. Megtermékenyült virágjai lehajló szárain kialakuló gombnagyságú tokokban érleli a magokat (képünk). Lényeges arra ügyelni, hogy a tokok ne érjék a nadves földet, mert idő előtt felrepednek. A magok a nyár közepére beérnek, ami után vethetők. Ugyanakkor a magtokokat csak akkor hagyjuk beérni, ha valóban szaporítani is akarunk. Ellenkező esetben azokat a virágzás után eltávolítjuk. A szaporításra szánt magokat érdemes válogatni. A nagyobbakból nagyobb gumó fejlődik A magok lassan kelnek (6 hét).

http://www.kertpont.hu/index.php3?menu=cikk&cikkid=478

 
saját fotó; 2007. 11. 01.