|
Hermann Hesse: Rosshalde
2008.02.25. 21:17
Rosshalde
Hesse újabb opusza, talán a legszomorúbb történet, amit olvastam tőle. A kezdés, az idilli környezet, a táj, a birtok, a tó, a gesztenyefasor, a birtok Rosshalde...már-már feledtetik azt a fajta keserűséget, ami a két főszereplő, a híres festő és felesége között fennáll. Két fiúkkal élnek ezen a birtokon, külön lakrészben. Két ember idegenül egymás mellett, megkeseredve, egy elrontott házassággal hátuk mögött, és köztük egyetlen egy kapocs a hét éves kisfiúk, aki napfényt hoz az életükbe...a végkifejlet ugyan feloldja a főhős magányosságát, de milyen áron:-(
Hogy hívják ezeket a virágokat? -kérdezte Pierre.
-Törökszegfűnek. - válaszolta anya.
-Igen tudom. - folytatta Pierre - de azt szeretném tudni, hogy a méhek, hogy hívják. A méhek nyelvén is van valamilyen nevük.
-Biztos, de ezt nem tudhatjuk, ezt csak a méhek tudják. Talán azt mondták rá: mézvirág.
Pierre elgondolkodott.
-Az nem lehet -döntötte el. -Annyi mézet a lóherében meg a kapucínerben is találnak, s minden virágnak mégsem adhatják ugyanazt a nevet.
A fiú nézte, ahogy a méh körülröpködte az egyik szegfűkelyhet, zümmögő szárnyakkal megállt előtte a levegőben, majd behatolt a rózsaszín üregbe.
Mézvirág!? -gondolta lekicsinylően, és hallgatott. Már rég tudta, hogy épp a legszebb, a legérdekesebb dolgokat nem lehet megérteni és megmagyarázni.
"Páratlan gyönyörűség az irodalom.
Az olyan ember, aki könyvet olvas, soha sincs egyedül."
(Carlo Goldoni olasz színműíró)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
