Paulo Coelho 1986-ban indult el a santiago de compostella-i zarándoklatra. 

"Azokban a napokban - vallja a szerző - spirituális érdeklődésem abból a meggyőződésből indult ki, miszerint léteznek titkok, rejtélyes utak, amelyeket néhányunk képes lehet megérteni és irányítani, annak ellenére, hogy mindez a legtöbb halandó számára nem sikerülne. Azt gondoltam, hogy ami elvezet az élet rejtélyeinek megismeréséhez, az csak komplikált, nehéz próbatétel lehet."

A lapokon vallásos hit keveredik a mágiával, miközben rendszeresen emlékeztet bennünket arra, hogy a zarándokút nem a kiválasztottaké, hanem az átlagembereké. Vagyis a miénk. Ettől függetlenül élményei zavarbaejtően túlmutatnak megszokott, „hétköznapi” valóságunkon - amelyből a hit szinte teljesen kiszorult - ezért hihetőként elfogadni nagyon nehéz.

"Van egy titok ebben a keresésben, egy titok, amelyet még nem fedeztél föl, de amely nélkül sosem találhatod meg azt, amit keresel."

Ez a könyv nem volt rám akkora hatással, mint Coelho eddigi művei, nem volt annyira erős átütő ereje, nem sodort magával, az a fajta varázslat, ami Coelho írásaira jellemző.