|
Müller Péter: Örömkönyv
2008.02.28. 19:56
„Az ember ott a legboldogabb, ahol a legközelebb él a szeretethez.” Müller Péter: Örömkönyv
Müller Péter mesél, mesél, mesél, gyermekkorról, ifjúkorról, felnőttkorról, öregkorról barátokról, ismerősökről, a szeretetről, örömről. Ez a könyve inkább életrajzi ihletettségü, tele történettel, eseménnyel, érzéssel...
Aki nem olvasott Müller Pétertől semmit, ne ezzel kezdje...
„A szeretetben –mondják az angyalok- titkok nemcsak azért nem léteznek, mert nem mondjátok ki őket, hanem azért sem, mert ha valódi a szeretet, a másik akkor is tud rólatok mindent, ha sohasem mondjátok ki. Ha valóban szeretsz valakit, benne jártok, érzitek, amit érez- és tudjátok róla nemcsak azt, amit valaha tett, hanem azt is, amit csak ezután fog elkövetni.” Ez az angyali lélektan.
„Tanulj meg hallgatni. Hallgasd a csöndet. Ahogy élesedik a hallásod, úgy fedezed majd föl, hogy csönd nincs. Amit te csöndnek nevezel, tele van nagyon finom rezgéssel, ütközéssel, születéssel, halállal tele van üzenetekkel. Az élet zizeg és zenél, mint egy kozmikus trafóház. Csak nem hallod, mert ez már nagyon finom rezgés. Nagyon finom nyelv.”
„Azt kérded milyen a szeretet csöndje?
Tele van zenével. Ez a boldog lelkek tánca. Valóban a lélek táncol itt. Lehet, hogy a tested nem érzékeli, és a füleddel sem hallod, de mégis eltölt valami olyan öröm, hogy bármikor, mindenféle külső zene nélkül is táncra tudnál perdülni.
Ha szeretsz valakit, ne szólj egy szót se. Hallgass! S a csöndben üzend ezt a néma zenét.
Vagy tudod mit? Ha félsz, hogy nem hall, mert nincs még füle hozzá: fütyülj neki!
Mindenkinek van egy titkos füttyjele.
Ha meghallja, talán megdobban a szíve.”
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
